Szeretem a vásárokat.
Emlékszem az első kipakolásomra, tele voltam szorongással.
Nem tetszik majd senkinek, rá se néznek.
Jobb lesz álruhában menni.
Csendesen telt az a nap, nem élveztem.
Viszont megnyugodtam. Tetszettek a munkáim.
Így aztán lassan bátorodva, nekiindultam.
Ma már rutin a csomagolás, cuccolás.
Megérkezni a helyszínre, kinézni a "legjobb helyet" külön feladat.
Fontos a tájolás is, de engem mindig a "kollégák" izgatnak.
Kinézem a számomra rokonszenvest és mellé telepszem.
Nem mindegy, kinek a társaságában töltöd a napodat.
A kézművesek csoda emberek, kreatívak, bátrak és
szeretetre méltóan öntörvényűek.
Csodálatos történetekkel gazdagszom.
Sokszor ihletet is adnak munkáikkal.
A vásári nézelődők fontos emberek. Náluk van az aznapi bevételed.
Egy kézműves vásárra csak ritkán jönnek vevők.
A nézelődőből vásárlót varázsolni az egy csoda.
Ezt szeretem legjobban.
Látni, ahogy a bámulásból érdeklődés lesz,
a bizalmatlanságból bizalom,
a gondterhelt ráncokból mosoly.
Végül nevetve adja oda gondos munkámért,
a gondos munkájával megkeresett pénzt.
A vásár nem a pénzről szól.
Az emberi kapcsolatok kialakításának mesterképzője.
Egy fárasztó nap után is sokszor úgy érzem, mintha a föld fölött járnék.
;-)
;-)
