Városbéli puhányok, nyavalyások...

Ez jutott ma eszembe, ez a kis dalocska a Nagy hohohó-ból.

Bekanyargok Szalókról Egerbe.

Legnagyobb sebességem 42,2 km/h.

Kerülöm a mellékutakat, főcsapáson szigorúan.

Enyhe gyomorgörcs, kipirosodott arc, éles figyelem.

A suli udvarra be sem állok, mert emelkedő-kanyar-jég kombó.

Nyuszinak hiszem magam végig.

Kivárom a skacokkal a suliban azt az egy órát, amíg mehetünk a délutáni külön angolra.

Kicsuszikálunk a kocsihoz.

Egy gyors ima, ha Isten is úgy akarja, én felviszem a gyereket a hegyre.

A hegy aljában megálltam. Gondoltam, innen gyalog...

Az úttest járható, a járda veszedelem... Irány a kocsiba!

Akkor toljuk azt a 12%-os emelkedőt, benne egy derékszög kanyarral!

Nagy levegő....közben hangosan biztatom magam,

"menjél, menjél, menjél, még...kanyar...ügyes, hú...tovább, tovább!"

Felértünk. Vállveregetés magamnak.

Várakozunk, tanár bácsi kijön, elnézést kér, olyan sokan telefonáltak,
hogy nem tudják felhozni a gyereket, mert csúszik. Az óra elmarad.

Körbe nézek, há' mi van...én lennék a nap hőse!?

Az amazon, a tigris anya, érted!?

(Amúgy hülye :-D :-D :-D , eszembe se jutott, hogy telefonáljak.)

No, vissza a kocsiba!

Ültem vagy 3 percig, míg erőt gyűjtöttem,

mert ugye a 12% emelkedő, lefelé már lejtő...

Mi van, ha nem áll meg rajta a kocsi?

Mit majrézol, anyák gyöngye, Te?

Csináld!

Itthon vagyunk, és most Királynőt játszok.

:-D :-D :-D

(A fotókat, persze, hogy a Pinterest-ről szereztem.)

2020 a "B" (bé-bébébé-bé) oldalam első éve

Jaj Drágáim!

Itt van nekem ez a blogom, amit nagyon szeretek, 

de már annyiszor tettem bele más funkciót, hogy csak na. 

Most viszont, mintha már látnám a rendszert. 

Mintha, mert az élet jön, aztán felül ír.

Tehát, visszatérek az eredeti funkcióhoz. 

Grafomán, szókimondó, falusi énségem felületéhez. 

A selyemfestő énem átkerül az Angyalos Házba.

Ott lesz a végleges (terveim szerint) műhelyem.

Szóval, mostantól itt írom le a bővebb gondolataimat, 

az élményeimet, melyek az életemre hatással vannak. 

Tegnap/tavaly/az előző évtizedben arra gondoltam, hogy összefoglalom a 2019-es évemet.

Na jó, annyi minden volt benne, mint egy várandós időszakban a megfoganástól, a születésig.

Elvetettem ezt a kronológikus izéséget.

A tapasztalatát írom le.

Minden siker mögött, kőkemény munka van. 

Ha látszik, ha nem, ott van.

Nem a nyápic fajta vagyok, inkább a küzdő.

Minden tervem valóra vált 2019-ben, 

és minden megvalósulás újabb feladattal jött.

Feladatból-feladatba, jövés-menés éve volt.

Igen, elfáradtam.

Elégedett vagyok.

Mi jön 2020-ban? 

Megtanulni pihenni és dolgozni optimális aránnyal.

No, ez jó kis feladat, miután az Angyalos Ház indítása lesz benne, 

valamint az Alma Relax fejlesztése. 

Ez az üzleti vonal.

Magánilag, még van tisztázatlan szál az "A" oldalról. 

Nyilván, annak a végére kell járni, és megnyugtatóan elvarrni.

Nagyobb önállósághoz kell szoktatnom a gyerekeket, 

ami mindkét oldalon okozhat nehéz pillanatokat. 

Náluk a komfortzóna lefaragása, 

nálam az elengedni tudás gyakorlása lesz a lecke.

Új, kibővült családomban való felelősségemet szeretném örömként,

izgalmas feladatként, a szeretet áradásaként fogadni, 

nem pedig megoldatlan teherként cipelni.

Ezzel, amúgy nincs gond, egyszerűen csak mindennapivá integrálom.

Két felnőtt lány (csodák, szeretem őket), 

és két kiskorú fiú (csodák, belőlem lettek, persze, hogy szeretem őket) 

életének, lelki rezdüléseiknek követése, 

megfelelő érzelemmel való támogatása, 

életem legjobb személyiségfejlesztő tréningje.

Sosem vagyok egyedül. :-) 

Tehát, a lecsendesedés pillanatait meg kell találnom, akárhol, akárhogy.

Nekem erre igényem van.

De jól haladok, élvezem a csendes autózást, 

a sétát a ház közelében, a napfényt reggel.

Felértékelődnek a percek, pillanatok.

Tudatosan élvezni a pillanatnyi csodákat, 

beleborzongani a táj szépségébe, 

örülni a friss kenyér illatának, 

pezsgőt bontani egy hétköznapi estén is.

Ebben az évben 50 éves leszek.

Nagyon vicces ezt leírva látni.

Az életkor tényleg csak egy adat.

Szóval, jobban vigyázni az egészségre.

megőrizni a rugalmasságot, 

élvezni a nőiséget, 

szeretni

és szeretve lenni

napi feladat.

Hát ennyi, röviden-hosszan, mindegy így van.

Isten áldása legyen minden tervemen!