Igazából szerelem

Emlékszem nagyon, kislányként a nagymamáim függönyeit tekertem magam köré.
Az anyukám menyasszonyi ruháját húztam-nyúztam.
Természetesen az utcabeli lányokat is bevontam a játékba.
Öltözködtünk, festettük magunkat.
Legalább százszor férjhez mentünk.
Mi voltunk a legszebb hercegnők, királynők.
Ez ma is így igaz :-).

Akkor biztosan nem gondoltam arra, hogy egyszer a saját elképzelésem szerint és
Erzsike csodálatos szabó-varró tudásával, néhány hét alatt elkészülnek ezek a ruhák.
Most is bizsergéssel gondolok vissza arra a buzgó időszakra.

Külön megtiszteltetésnek éreztem, hogy barátnőim is vágytak a ruhákra.
Nem egyszerű kiállítási tárgyak.
Személyre szabottak, festettek, viselhetők.

Igazából szerelem.
Ha ez van, nincs más, teljes embert kíván.
Van még néhány a fejemben.