Clarissa és a lepkéim

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy könyvet és néhány évvel ezelőtt festettem egy képet.
Nem gondoltam akkor, hogy összefüggés lenne közöttük.




"Szerencsés vagyok, hogy a Természetben nőhettem fel.
A villámcsapás a hirtelen halálra és az élet mulandóságára tanított.
Az egérkölykök azt jelentették, hogy a halál keménységét új élet enyhíti.
Amikor 'indiángyöngyöket', apró rákokat ástam ki az iszapból, megértettem, hogy réges-régóta élnek már itt emberek.
Megtanultam, milyen szépen ékesíthetem fel magam, ha fejem tetejére danaidapillangót ültetek,
éjszakai ékszerként szentjánosbogarat viselek,
karkötőmül pedig smaragdzöld békák szolgálnak."

Miért és miért most jutott eszembe együtt a kép és ez az idézet...?

Clarissa, azt is írja: "a pszichében soha semmi nem vész el."

Igen, Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyve ez.

Ha már itt van a kezemben, akkor még egy bónusz idézet.

"Figyelj intuíciódra, belső hangodra;
kérdezz; légy kíváncsi;
azt lásd, amit látsz;
azt halld, amit hallasz;
aztán aszerint cselekedj, amit igaznak gondolsz.
Ezeket az intuitív erőket születéskor kapja a lélek.
Az évek során hamu és üledék rakódhat rájuk.
Ez még nem a világ vége, mert meg lehet őket tisztítani."

Igazából szerelem

Emlékszem nagyon, kislányként a nagymamáim függönyeit tekertem magam köré.
Az anyukám menyasszonyi ruháját húztam-nyúztam.
Természetesen az utcabeli lányokat is bevontam a játékba.
Öltözködtünk, festettük magunkat.
Legalább százszor férjhez mentünk.
Mi voltunk a legszebb hercegnők, királynők.
Ez ma is így igaz :-).

Akkor biztosan nem gondoltam arra, hogy egyszer a saját elképzelésem szerint és
Erzsike csodálatos szabó-varró tudásával, néhány hét alatt elkészülnek ezek a ruhák.
Most is bizsergéssel gondolok vissza arra a buzgó időszakra.

Külön megtiszteltetésnek éreztem, hogy barátnőim is vágytak a ruhákra.
Nem egyszerű kiállítási tárgyak.
Személyre szabottak, festettek, viselhetők.

Igazából szerelem.
Ha ez van, nincs más, teljes embert kíván.
Van még néhány a fejemben.

Képeslapok

A selyem kívánja, hogy nagy, lendületes mozdulatokkal rajzoljak.
A kendőknél lehet ezt igazán élvezni.
Ezért, ha kisebb felületen dolgozom szinte mindig kifutok a keretből.
Nem baj, mert a lapok papírkeretén utólag befejezhető a motívum.
Valójában ez nagyon szórakoztató tevékenység.
Az is megesik, hogy a papírkeretről lefutva az asztalon marad a befejezés.
Lehet, hogy az asztal néhány év firkálgatás után, kiállítási tárgy lehet ;-).

Összegezve

Nyilván látszik, tanulom ezt az egész szerkesztgetést.
Nincs itt mellettem a tudás, de velem van a próbálkozás.
Lesz, amilyen lesz, a kollázs, végül is az első.
Tehát néhány kép a munkámról.
Nem teher, nem nyomasztó, hanem maga a szabadság, a nyugalom.
Szerencsés vagyok, vagy csak vakmerő.
Az is lehet, hogy merő vakságból láttam neki.
Szóval néhány éve már festem a selymet.
Egyre többet, egyre egyszerűbben, egyre könnyebben.

Abban a reményben, hogy beépíthető az életembe pár perc blog, hogy rendszeressé tud válni, regisztráltam.