2014. július 28., hétfő

Izlandi blogok 3 - Lehet-e boldog?

Az út nagyszerűsége nem hagy kívánni valót maga után.


Viszont egy gondolat erősen mocorog bennem.
Azt kérdezte pár napja a férjem, hogy szerintem Európában melyik a legboldogabb nemzet...
Gondolkodtam, tétlenkedtem, megállapítottam: nincs ma boldog nemzet Európában.


Forró a talaj a talpunk alatt...
A túlszabályzott, a menekült, a nemzetiségi, a roma kérdéssel, 
a gazdasági direkt krachokkal terhelt Európa megöli a lelkeket.


Egymásnak vagyunk csak kis közösségek, családok és barátok.
Nem érdekel már minket Európa.
Elfásultunk.


Izland, hogy önszántából-e vagy a kényszer teszi vele, de kéri felvételét.
Istenem, Atyám! 
Oda a tisztaságnak, az egyszerűségnek, az ingyenességnek.


Nem olcsó úticél, de a látnivalókat a természet pénz nélkül mutatja, 
tehát összességében nem tekinthető luxus útnak.


A romlás jelei már láthatók.
A jól marketingelt Kék Lagúna két éve még nem, 
de ma már kéri a 10 eurós terasz látogató jegyet. 
Tehát semmi fürcsi, csak beléphetsz a multi területére.


Az illemhely is azon belül van, rafkós kis tulaj, ugye?
A turista meg nem hülye, ha nekik az kell... a környezetük lehet ürítési cél.


A Krafla területén:
Két madzag között egy beléptető kereszt :-D

 
Bizony, mi reggel korán megindultunk, akadálytalanul bementünk, 
kifelé jövet láttuk, hogy ott a "teremőr" és 800 koronáért 
(1600 Ft.) be is enged a komoly szerkezeten.


A kénköves pokolhoz később értünk.
Két kék széldzsekis fiatal szintén a madzagok között belépőt szed.
Atya világ! 
Még kártyával is fizethettük szintén a 800 koronát.
Két éve még ez sem volt.

Félreértés ne essék! 


Nem sajnálom én az izlandiaktól a pénzt, sőt.
Tisztelet és megbecsülés részemről.


Minden zokszó nélkül fizettem a (nem olcsó, bár fapados) szállásokat, 
az autó bérlést, az üzemanyagot, vásároltam az üzletekben.
 Azt gondolom jó bevételi forrás voltam így is...
...és érkezik az EU.

 
Berlinben volt pár óránk hazafelé...
(Lehetett volna más multikulti jellegű is.)
A természeti katasztrófa semmi, ahhoz képest, 
amit az ember maga köré rak szennyben.


A német fővárosról beszélek, arról ahonnan a perifériás EU tagállamoknak (nekünk is) 
osztják az észt, miközben szörnyű, válság utáni állapotukban, 
annyi a toronydaru, hogy nem leltem meg a fotótémákat.


Mégis élmény volt, hogy a híres tévétoronyba menet egy mozambiki-szomáliai-etióp...valamilyen származású gumikesztyűs nő túrta fel a hátizsákomat, mert félnek a terror támadástól.


Jelentem tenoristának is alkalmatlan vagyok nem még terroristának!
Persze, nem a kék szemű, szőke vállal ilyen kínos munkakört.
Kérdés, kétely?
Ugye-ugye!


Kedves Izlandiak!
Ne hagyjátok magatokat, veletek vagyok és figyelek!


2014. július 25., péntek

Izlandi blogok 2 - Energiák

Szeretném tudatni mindenkivel, hogy a "felhők fölött mindig süt a nap" 
kijelentés nem üres frázis, hanem tény. 
Valamikor éjjel kettő körül az Atlanti-óceán fölött elkaptam a kis ravaszt. 
:-)

Kijelenthetem, azt is, hogy a Földünk arculata nem a véletlen műve, 
hanem iszonyatos erejű munka eredménye.
Az Észak-atlanti hátságon jártam. 
Egyik lábam az amerikai, másik az eurázsiai kőzetlemezen pihent.
(Remélem a földrajzi fogalmakat helyesen használom, bár hedonista vagyok a témában, nem szaki.)

  Íme, amikor ketté hasad a föld. Hát, kényelmes kis sétány alakítható ki benne. :-D 
A hasadás nem annyira egy vonalon, inkább úgy jön létre, ahogy a textil foszlik.
Több repedés egymás mellett fut.

Sétálgatunk, sétálgatunk...egyszer csak kirobban a Strokkur.
Volt ott zaj és víz egy pillanatra. 
:-)
Micsoda energia, ott egy nemzetet megtartani!
Gullfoss, igen. Dübörög, permetez. 
Majdnem vízierőmű áldozata lett...de vigyáztak rá az istenek.

A szél...ó az fújt, mindegy honnan, mert mindenhonnan.
"Drájvettertaft", itt szóba sem jött. 
:-D

Bugyogók és fortyogók a talpunk alatt.
Ahol egy kis víz megmaradt, azt felforralták, a Trollok.
;-)
Tolja a gőzt maga előtt egy kis kénnel dúsítva, 
hogy a szemünk, fülünk mellett az orrunk is érintett legyen.

A Hekla területe megér egy külön blogot. 
Ott aztán nincs nyugi.
Akár ki is törhetne valami régi, vagy még nem létező új.
Az ember nem rest, befogja az energiát.
Én sem voltam rest és megmásztam minden elém került csodaságot.
Mögöttem egy kráterben lévő vulkáni dugó található.

Na, itt mi keveredik, mivel?
Kaptam magyarázatot, de a kérdőjelet meghagytam mellette.

 Ahol nincs tűz, ott akad jég.
A gleccserekről leszakadt darabok, előbb-utóbb elérik a tengert.
Ami itt a képen látható, másnap reggel már nem létezett.
Ívelt bazaltot tessék! 
Hmm? 
Milyen erővel történhet mindez?
 Itt pedig méltósággal, láthatatlanul halad, 
persze mögötte, alatta, melette karcol rendesen.

2014. július 23., szerda

Izlandi blogok 1 - Honvágyébresztők


Mielőtt kétségbe ejtenék bárkit, nem, nem sírtam végig az izlandi utamat a honvágytól marcangolva.
Magam is meglepődtem, hogy nem traktáltam az utastársakat a gyerekeim dolgaival. 
Természetesen eset róluk szó. 
Mégsem téptem sírva a párnámat éjjel a családom hiányától.


Viszont velem voltak, egy-egy pillanatban kifejezetten erősen éreztem a hiányukat,  
jobb nem lévén, kompenzáltam. :-)

Minden nagy, érdekes, itthon nem látott  jármű rákerült a fotómasinára, 
hogy Barninak meg tudjam mutatni.


Elég volt egy lámpácska, hogy a saját nappalim ablaka eszembe jusson.
 

Ott is szépek, ártatlanok és a jövő zálogai. :-)

"...a földvári kultúrház ócska színpadán..." 
Ez a szálláshely lett a "nambörvan". 
Szóval egy közösségi ház, ahol a röpke 3 hónapos turista szezonra 
ideiglenes válaszfalakat húznak a nézőtérre bútorlapból, a légtér szigorúan egy. 
Na de kérem, a színpadon is lehet aludni, ott a függöny szolgáltatja az intimitást!
Egész otthon éreztem magam, hogy reggeli közben a száradó ruhák vigyorogtak rám.
:-D


Izland "térereje" hatalmas. Ott kézzel fogható a születés és a pusztulás. 
Az elém táruló látvány néha, annyira lenyűgözött...
Bizony éreztem, hogy meg kéne ölelnem a hozzám legközelebb állókat!


Nocsak, nocsak ott is játszik a futóbici! 
Mégis ki juthatott eszembe?


Angyalka, maga a nyár!

A szorosan kötődő nevelésből 7 év után elindulni, részemről nagy bátorság.
Viszont megtanultuk mindannyian, nélkülem is van élet.
Tudnak enni, inni, aludni, játszani, élni...
és én is tudtam csendben, magamnak lenni, átélni.

A Bjössi sör volt a szimbólum, meglepett, 
hogy pont ezzel a hajóval keveredtem a sarkkörön túlra.
A történet egyszerű, barátném 3 évvel megelőzött Izlandon. 
Akkor ezt a képet elküldte nekem ajándékba, a magyarul viccesnek ható neve miatt. 
Ő nem szállt rá, mert vihar volt.
Ez a kép viszont, erősen megmaradt bennem, hát láss csodát.
Csendes időben érdemes a bálnalest beiktatni a programba, na de épp a Bjössi sör fedélzetén!
Igen, határozottan, azt éreztem jó lenne, ha barátnémmel együtt lehetnék.