2012. április 21., szombat

25 év


25, mára inkább már 26 éve, hogy elindultunk Felsőtárkányba.
Volt ott valami tábor, de valójában egymáshoz indultunk
:-)
Az igaz, hogy kitakarítottuk a táborvezi bungalóját.
Biztos ezért lett belőle kérészéletű államtitkár.
Sokat nem vártunk tőle, mi láttuk hogyan él.
:-D

Akkor még nem tudtam,
hogy Catherine Deneuve is megjelenik az életemben.

Nem is értem, hogyan gondolták a szüleink,
hogy elengednek minket, két csitri kamaszlányt Pécsre egyedül.
Legalább megtudták, hogy megbízhatnak bennünk.


Aztán néhány rövidke évre nem volt minden napos a kapcsolatunk.
Persze ma sem "mindennapi".
:-D

Az biztos, hogy tanúja vagy az életemnek és viszont.
&
Látjuk egymást hétköznapi és egészen kivételes alkalmakkor is.

Árnyként követjük egymás gondolatait.


 Az sem lehet véletlen,
hogy a gyermekeink testvérként szeretik egymást.


 "...-Te, ahogy én elnézem ebben az étteremben a társaságot,
hát mi vagyunk a legharmonikusabb pár.
-Huszonöt év, az huszonöt év!"
:-DDDDDDDD


Figyelj már!
Még nem is vagyunk 25 évesek csak a barátságunk.
:-D
 
Egészségünkre!
@
Ó, a bioparaszt kimaradt,
de Te azt is látod, amit csak elképzelsz!
:-D
Posted by Picasa

2012. április 12., csütörtök

Rúdtánc :-)


(A világot jelentő "deszkák")

Idézőjelbe is tehetném a következő monológot, mert nem én mondtam.
Nem emlékszem szó szerint, hogyan is hangzott el.
Csillagok közé teszem :-)
*...reggel felkelek, elrendezem a két gyereket, elindulunk, iskola, óvoda. Ledolgozom a nyolc órámat. Délután elrohanok a gyerekekért elviszem őket az uszodába, vetkőzés, öltözés. Elszaladok bevásárolni, hazamegyünk, összedobok egy kis vacsit a családnak.
Megérkezik életem párja is. Fürdés, fekvés, előkészítem a holnapot.
Az én életem értelme pedig arra vár, hogy rúdtáncot lejtsek előtte. *

(egy kis erőgyűjtés)

Hát ez a kis történet nekem több szempontból is tetszik.
Először is sokan lejtünk rúdtáncot, no nem kényszerből, magunk miatt.

(egy kis rendezői szemszög)

Másodszor, ez a foglalatosság igényel némi beruházást.
Nem a rúdra gondolok.
Nyugodt lélekkel vásárolhatunk szexi melltartókat, bugyikat...

(irány a színpad)

Harmadszor, rúdtáncot csakis, kizárólag életerőtől duzzadó nők tudnak járni.
Vitálisak, fiatalok, energikusak, robbanékonyak.
Ha ezt várják tőlünk, hát legyen, pattanjunk a helyünkre :-).

(erre nem számítottam)

Negyedszer, nem árt, ha néha új kihívásokat kapunk.
Végül is honnan tudnánk, hogy mire vagyunk képesek, ha nem teljesítenénk.

(egy kis fotó a rajongókról)

Ötödször, vannak nők, akik előttünk járnak, biztatnak.
Van, aki pozitív példával mutatja az utat.
Lássuk be, olyan is akad, akinek odafagy a mosoly az arcára, ha meglát.
Na de kérem, ha irigyeid vannak, akkor valamit jól csinálsz :-)


(tádáááám)

Hát én is eljártam itt a magam táncát.
:-D
Tessék?
Ja! Nem tökéletesek a mozdulatok.
Legfeljebb nem leszek világbajnok, de jól érzem magam!
:-))))