2017. augusztus 20., vasárnap

Jane, Josèphe, Empire

Mit tegyek?
Jane Austen élete, munkássága és a korszak, melyben élt nagy hatással vannak rám.
A Napóleoni Háborúk kora, de Jane a szív szavát, az érzelmek csilingelését, a lélek viharait figyelte és azt gondolom, tudatosan nem a harcmezők érces hangjait engedte be a regényeibe. 
A kor öltözködési stílusa roppant praktikus ás időtállónak bizonyult. Kényelmes, hiszen sem fűző viselése, sem a több kiló kelme cipelése nem jellemző. Finom könnyű anyagok egymásra rétegzése, a selyem és csipke használata jellemezte leginkább.





Ha megfelelt a francia császárnénak, akkor nekünk is jó! :-)
Nem csak alkalmi, de hétköznapi viseletként is tökéletes.
Kiemeli a kiemelendőt, arra fókuszál, ami érdekes lehet. :-)
Takarja, amit kell, de azt lágyan, mindenféle leszorítás nélkül.
Így a nyári kánikulák idején, azt gondolom, értve vagyok.
Kiemelt mell, rejtett derék, csípő, comb. Ha kell akkor a vádli és boka is.
Mégis szellős, könnyed, természetes.
Kell ez nekünk?
Igen, kell!





Hosszú változatban,
hosszú ujjal, boleróval,
kabátkával, köpennyel hűvösebb napokon is megállja a helyét.
Vastagabb selyem használata vagy pamut alsó réteg fölötti könnyed selyem réteggel.
Szóval, az én agyamat nagyon izgatja ez a fazon.
Ezért egy érdekes utazásba kezdek. Elmerülök ebben a világban és a magam tudását, tapasztalatát hozzá téve valami új megalkotásába kezdek.
Ehhez kérném a segítséged.
Egy kis méricske lenne a feladat.
Miután, ez a fazon 36 - 44 -es méretig biztonsággal jól áll a legtöbb nőnek, ezért egy viselhető, a test méretéhez könnyen alakítható kollekció lenne.









Arra kérlek, ha tetszik számodra az empire stílus, 
ha szereted Jane Austen regényeit, 
de legalább Mr, Darcy pillantása megigéz...
:-D


 ...töltsd ki a táblázatot a saját méreteiddel!
Nem várom nyilvánosan az eredményeket, de privátban nagyon hálás lennék érte.
Főként a mell, derék és csípő méret a fontos. 
A többi szorgalmi feladat. :-) 
Kérlek azt is jelezd, hogy tudomásod szerint, Te melyik méret vagy.



 A modellen látszik az 1-es, 2-es, 3-as számokkal jelölt körméretek
az izgalmasak a projekt szempontjából. 
Örök hálám, nagyon köszönöm!
 :-)
Üzenetben ide küldheted a méreteket.


2015. március 6., péntek

Izlandi blogok - Goðafoss

Ezzel még tartoztam, leginkább magamnak.
Utazás közben számtalan inger ér bennünket. 
Az idegrendszerünk hihetetlenül dolgozik, 
mások a fényviszonyok, a levegő, a víz íze, más az ágyunk, 
az ételünk és az életünk.


Szóval, a 12 napos utazás 4. napján történt. 
Sűrű program volt és nagyon változatos.
Ez annyit jelent, hogy nem egy téma köré rakódtak a programok.
Az óceánnál kezdtük, aztán meglátogattunk egy skanzent, 
"esősborongósködös", olyan "majdleszvalahogy" napként indult.


Aztán megérkeztünk. 


Foss, tehát vízesés. 
Nem a legnagyobb, talán nem is a legszebb 
(bár, én ezzel nem értek egyet).
Tessék, profiéknál így fest egy fotón az internetről.


Akár egy egész napot is eltölthet itt a kiránduló. 
Bejárhatja a vízesés mindkét oldalát. 
Egy szép kis híd könnyű átkelést tesz lehetővé.
Nekem olyan, mint egy Csontváry festmény.
  

Tehát itt, jutott el az idegrendszerem oda, 
hogy kell néhány perc csendesség és magány.

Leültem egy langyos (közben a nap is kisütött és melegített), 
lapos sziklára a víz dübörgésétől távolabb.


Arra gondoltam, hogy milyen gazdag itt a környezet növényekben, 
még bokrocska is látszott. Mégis csak lehet itt élni.
Aztán teljesen spontán módon törökülésbe keveredtem, 
lehunytam a szemem és már zengettem is az "OM"-ot.


Lecsendesedtem és elkezdődött életem egyik legszebb utazása.
Messzire mentem, vissza sok-sok évszázaddal.


Tele volt a környék lovasokkal, 


emberekkel.
Asszonyok fogták a gyermekeik kezét és 
megkönnyebbülten vetették vízbe bálványaikat.
Egy kisebb magaslatról követtem tekintetemmel az eseményeket.


Majd megérkezett mellém Ő, az akkori társ.

Álltunk egymás mellett, álltunk úgy a vezér öntudatával, akik tudják, 
hogy népüket a helyes útra terelték.
Meghozták a döntést, hogy egy Isten felé kell vezetni a népet és a régi istenektől, 
a bálványoktól meg kell szabadítani őket szimbolikusan.
Belevetni a vízesésbe.
Goðafoss = Istenek vízesése.


Így voltam én királyné Izlandon.
:-)
Néhány percre csupán, de nagyon nehezen akaródzott visszatérni.
Kinyitottam a szemem....arra gondoltam, 
hogy a lehető legjobb helyen vagyok.
Letehetem a cipelt bálványaimat, itt most.
Vállalhatom az újat, mehetek előre egy könnyebb úton.


Mossa el ez a kristálytiszta víz.
Felálltam, vettem egy mély lélegzetet, hálát adtam a sorsnak.

Úgy gondolom, 
nem kell többet Izlandra mennem, 
DE
úgy érzem,
még megyek.

(A névtelen fotókat a Pinterestről szedtem össze.)

2014. december 20., szombat

Izlandi blogok 11 - A "Foss"-ok


Van egy szó Izlandon: FOSS.
Ebből ott nagyon sok van: VÍZESÉS
 

Rögtön az első napunkon elénk is "toppant" egy:  
GULLFOSS
Az "arany vízesés".
Igazából, nem sok vízesésnél jártam életemben, 
de ilyen nagynál és hangosnál addig még soha.
 

Tudom, hogy van nagyobb és hangosabb, 
sőt félelmetesebb is, de elhihetitek ez is megjárja.
 
   
A vízpermet jött mindenfelől. Így itt rögtön az elején megtanultuk, 
hogy egyetlen hasznos ruházat létezik a vízhatlan nadrág és felső.

  
A hatodik napon elérkeztünk egy igazán "pisiltetős" naphoz.
A Vatnajökull belföldi jégtakaró északi felén jártunk 


Ez a folyó a második leghosszabb Izlandon. 
Tejeskávé színű, hiszen rengeteg hordalékot szállít magával.
 

Ebben a kanyonban  3 vízesését látogattunk végig.
A legnagyobb parkolójában álltunk meg.
Ez volt a Dettifoss.


Budapesten a Széchenyi lánchídnál 350 méter a Duna szélessége,
vízhozama Budapestnél a legalacsonyabb vízállásnál 600 m³/másodperc.

A Dettike 100 méter széles és 45 méter mélyre zúg le.
Találtam olyan adatot, ami  193 m3/másodpercenkénti vízhozamot ír le.

Nem vagyok vízügyi mérnök, de úgy gondolom, 
ha a Lánchíd alatt a Duna medre megsüllyedne 45 méternyit, 
akkor 3x-os Dettifoss-t kapnánk.
Ha nem így van, szóljatok és átírom!


 Szóval van víz bőven, ebben a mederben.
El is indultunk fölfelé a Vatnajökull irányába, 
hogy egy magasabban fekvő vízesést elérjünk. 
Kellemes kis séta volt a sziklák között.
Hamarosan ott is voltunk a Sellfoss-nál.


Ezután vissza a Detti-hez, ahol a zubogásnak háttal állva, 
ez a látvány mutatkozott:


Bepattantunk a járműbe és vese-, valamint epekő rázató úton eljutottunk 
a Dettitől északra a tengerhez már közelebb eső vízeséshez:
Hafragilsfoss.
 

Felmásztunk egy magaslatra.

 

 Onnan nehéz volt elindulni, a látvány magáért beszél.
A hordalékos tejeskávé, valami hihetetlenül tiszta, 
(a mai napig nem tudom, honnan eredő) vízzel keveredett.


 Szeretném jelezni, hogy ott nőttem fel, ahol az Ilona-völgy vízesése (Mátra) és 
a Fátyol-vízesés (Bükk) egymástól 60 kilométerre van, ráadásul teljesen más vízgyűjtő területen....
...számomra ez a nap, maga volt a felfoghatatlanság.


 Ez az ország nyugodtan lehetne "Fossland".
Az első nap még minden vízesés láttán szisszentünk.
Aztán megszoktuk és már csak "kis háztáji "-nak hívtuk.
:-D


2014. november 21., péntek

Izlandi blogok 10 - Jökulsárlón

Kékből sohasem elég. Legalább is nekem nem.
Így aztán, ha olyan helyre jutok, ahol kék a kékkel összeér,
elveszítem a józanságom és csak nyomom a gombot a gépen.
Gleccser kék, igen végre megláttam élőben is!


Tehát elhagytuk a keleti fjord vidéket és megérkeztünk ide:


Belföldi jégmező, gleccser, gleccsertó, 
moréna halmok és lefolyó víz, aztán a tenger.


Jökulsárlón egy "Erzsébet-híddal"
Nem ez az egyetlen ilyen híd, de mi mindegyiket Erzsébetnek hívtuk.
Ahol a víz eléri a tengert, a meder fölött halad át az országút a hídon.


Ebben az a zseniális, hogy minden ott van egy helyen a szemed előtt.


 Ott a gleccser maga, ami egy lassan lefelé a tengerszinthez haladó "jégfolyó".
Látható a borjadzás , a gleccser lagúnán úszó jégtömbök 
(van ahol hegyek) és ahogy a tengert (óceánt) elérik.
Jökulsárlón egy kis földrajzi labor.


Ezt az előnyét ki is használják.
Kétéltű járművekkel a szárazföldről felviszik a turistát a vízre.


A tó 4 celsius fokos és közel 250 méter mély.
A Balaton legnagyobb mélységét 11-12 méterre teszik.



Így aztán ne csodálkozzon senki, ha a döcögő, 
pöfögő kétéltű járművet motorcsónakosok kísérik.
Egyik feladatuk az, ha a biztonsági úszómellényes kiránduló vízbe találna esni,
gyorsan kikapják a hidegből.
Másrészt, friss jeget adnak fel a fedélzetre.
Kedves gájdunk bemutatkozott: Hozé vagy Pedró?
Minden esetre azt mondta, nem született izlandi.
Ki hitte volna?
:-D


Előkapta a jégcsákányát...


....és kóstolhattunk több ezer éves jeget/vizet.


Némelyik falat kifejezetten rostos, ásványi anyagokban 
és vulkáni hamuban (amikor fekete)gazdag.


:-D
Recsegett a fogunk alatt, de kit érdekel, 
ha James Bond is ezt fogyasztotta.


Amikor a jéghegy olvad, csepeg, csorog és csodaszép.


Leszállva a járműről egy nagy sétát tettünk.


Csodáltuk a partra vetődött jégkristályokat,

  
a tenger felé igyekvő jégtömböket,

  
"elkaptunk" egy sármányt,


 valami kacsaféléket,


és egy a hídon, valamint egy a parkolóban akciózó fotóst.



A sarki csér félelmetes hangzavarra képes az élelem 
és a fészek védelme miatt.
Megjelent a halfarkas is a levegőben.


Sétáltunk a szeles fekete homokos tengerparton, 
majd autóba ülve tovább gurultunk.
Ha most gyorsan előkapnám a térképet, leírhatnám a hely nevét.
Nem teszem, mert ezt a helyet elneveztem a "langyos kövek" völgyének.

Az 1-es út mentén Jökulsárlóntól néhány kilométerre
szívet formálva kúszik lefelé a gleccser.
Egy kisebb tóban ér véget.


Valami titkos hely lehet ez, mert bár volt néhány turista, de hangjuk nem volt.
Csendben, langyos napsütésben ücsörögtünk a köveken.
Élveztük az "inkubátor" melegét.


Kihallgattuk profiékat... 6 órára vártak.
Miért?
Tudták, akkor van a tükröződés néhány perce.


Most már én is tudom ;-)
Viszlát, talán a foss-ok jönnek.