2023. március 31., péntek

Málta blogok 2. - Valletta

 Legutóbb 4 éve repültünk, aztán megállt a világ, bezárt a bazár, meg a légtér, valami más uralkodott.

Persze, hogy izgatott voltam. Meg aztán büszke magamra, hogy egyedül is be tudtam csekkolni, a légitársaság appján keresztül. Olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet itt elfelejteni. 

 Szóval itthon eső, szél és 6 fok, no meg egy 2.5 órás csúszás az indulásban. Mire eljutottunk a géphez, az jéghideg és tankolatlan volt. Tehát, ott állt Ferihegyen egész éjjel, de kerozin csak a felszállás előtt, a szemünk láttára került bele...a kapitány annyit mondott, operációs hiba történt... de legalább volt kapitány.

Aztán végre, az a hang, amikor a turbinák beindulnak...jajj, hát én aztatat nagyon szeretem, olyan bizsergés van bennem, szeretek repülni, na!

Bosznia légterében voltunk, (esős, felhős, szeles, igazából érdektelen repülés) amikor az első tiszt bejelentkezett. Elmondta: Pécsnél hagytuk el Magyarországot, Splitnél hagyjuk el a horvát légteret (Itt lett egy kis honvágyam...mondtam már, hogy Split a kedvenc európai városom.) Aztán Nápolynál kilépünk, jönnek, majd a Lipari-szigetek, aztán Szicília...és Málta.

A felhők csak  Szicília felett engedtek, szép zöld, rendezett felülről. Majd szóltak, hogy öveket becsatolni, leszállunk. No, ez gyors volt!


 

Málta Nemzetközi Repülőtér. Kicsi, fapados, de van egy tömegközlekedési iroda + automata. Megvettük a 6 napos bérleteinket, amivel nem kellett nézni, mikor, hányszor, honnan-hova. Csippantottuk a buszsofőrnél, oszt csá'. 

A logika azt diktálta, hogy a reptérhez legközelebbi helyre menjünk, csak aztán tovább a szállásra. Tudtuk, hogy egész nap a motyónkat visszük. Könnyű zsákokat raktunk össze. Nem is volt gond.

Fel a buszra, irány a főváros Valletta! Mentünk már jó néhány megállót, fogalmunk sem volt, hol kell leszállnunk, hogy a Felső Barrakka -kerthez jussunk. Elhaladtunk egy szép templom mellett, gondoltam itt leszállunk, megnézzük. Hát, pont ott kellett leszállni, hogy a sűrűjében legyünk. Barrakka-kert, Parlament, Nagymesteri Palota....városnéző kisvonat, és egy Meki. :-D 


 

Nem röhög, ott ettünk! Reggel 5-kor már a reptéren voltunk, de 9 helyett, 11-kor landoltunk. Nem keresgettük, hogy valami jó kis helyi éttermet találjunk, ott volt, ettünk, aztán megterveztük a városnézést.

 

 


Minden homokkőből faragva, se vakolat, se színezés, se hőszigetelés, egy csomó pénzt megspórolnak az építkezésen. 


 

Kilátás a Felső-Barraka-kertből, szemben a 3 város.


A híres máltai faerkélyek.


 

 


-Mit keres egy amerikai hadihajó Valletta kikötőjében? (Tettem fel a kérdést.)

-Bajt.(Jött a válasz.)


 

Macska a kenyeres kosárban, egy étterem teraszán.


 

Minden nemzetnek megvan a maga "kakaós briósa" :-D





A 18-20 fok körüli hőmérsékletet 1,2 másodperc alatt megszoktam, de a hosszú mellény kapucnija ránőtt a fejemre a szél miatt. A város virágban, a fiatalok piknik hangulatban, a fagyi is jól esett, no meg a dottika, ami jó pár kilométert megspórolt a lábainknak.




Vannak galambházak, Nem nekik építették, de lakatlanok, illetve galamblakok.


 

Föl-le-föl-le utcák, de bármerre nézel is ki a végére, mindenhol tenger.


Tükrök, szentek, turisták.


 

Na, ez nem galambdúc, hanem egy méltón felújított ház homlokzata.


Húzóscsengő az ajtó mellett.


 

Boccelli bácsinak van szőlőbirtoka meg bora is.






 Ajtók, kopogtatók és falidíszek, mindenhol. Még kopogtató bolt is van. Nem mertünk venni, mi van, ha a reptéren a máltai keresztes kopogtatót fegyvernek minősítik, a túrórudi is folyadék, mint tudjuk.



2023. március 29., szerda

Máltai Blogok 1.- Miért éppen...?


Miért éppen Alaszka Málta?
 
A fene se tudja.
Illetve, egy koncepció része. Ne akkor kapkodjak, ha már eljött az ideje, a "kell egy ház lenn az óceán partján, ha végleg visszavonultam" életszakasznak. 
Elmegyek sok tengerparti helyre, hogy eldöntsem melyik helyen akarok öregasszony lenni. :-D
 


Az úgy volt, hogy a karácsonyi nagy sütés-főzésben, szusszantam egy pillanatra, pörgettem a hírfolyamot. Az utazgatós majom feldobta: Málta. Gondoltam, megnézem, mi bajom lehet? Na, a rántást le kellet húznom a tűzről, de 10 percen belül megvolt a repjegy, szállás visszaigazolva és a pénz elutalva. 

Ó, hát milyen vidéki asszony már az ilyen, hogy két kavarás között képes elutazni!? Hát, ilyen kalandvágyó, "nehogymá'unatkozzunk" fajta. Persze, azt is tudom hogy a legnagyobb rácsodálkozások, megértések és fejlődések a komfortzónán túl, a nyitott világszemléletben vannak. Tehát, utazz, ha jót akarsz magadnak és a környezetednek!


Mit tudtam Máltáról? Szinte semmit. Hallottam már a lovagrendről, meg a szeretetszolgálatról, meg a keresztes háborúkról, valamit a máltai sólyomról, tudtam, hogy egy kis sziget a Földközi-tengerben, (bár bevallom egy kicsit keletebbre gondoltam). Tudtam, hogy EU tag, angolul jól beszélnek, meg Aranyosi Péter humorista egyszer ott ragadt, mert elvesztette az úti okmányát (sikítva röhögök rajta).


Indulás előtt, azért felkészültem. Időjárás tanulmányozása, a kézipogyis utazás legfőbb infója: Milyen ruhából, keveset? Jól terveztünk. Május volt, kicsit szeles, majd levitt a szigetről... 

Megnéztem egy-két vlogot a témában, jól tettem. Beléptem máltai magyarokhoz a facén, onnan is szedtem az infót. Megszületett a döntés, public transport lesz a járművünk. Tudtam a jegy/bérlet árakat, a távolságokat, a látnivalókat. Így utólag, patent volt a dolog. 

A program terve a következő volt (meg is valósult): 

1. nap, Reptér - Valletta - este szállás (St. Paul Bay). 

2. nap, Gozo komp oda-vissza - Valletta - este szállás.

3. nap, Marsaxlokk - Mdina - Valletta - este szállás.

4. nap, Szállás - reptér - itthon.

Gondoltam, kis sziget, nincs szezon, nincs tömeg.... :-))) Innen folytatom.


 



2020. május 28., csütörtök

Kerti mese


El tudnám én viselni, hogy mindig 20 és 30 celsius fok között, 
napsütésben, örök tavaszban-nyárban kelljen élni.
De, akkor mi lenne ezzel az állandó, bizsergető várakozással?
Várni, hogy a szürke-fekete-fehér, smaragddá váljon, 
napról-napra látva, ahogy az élet zsendül.


A mi kontinentális éghajlatunk, pont azt erősíti bennünk, 
hogy semmi sem állandó, a nyomasztót váltja a könnyed, 
a ködöset a ragyogó, a hideget a meleg. 
Persze, nem szeretek a télbe menni, de tudom, 
hogy csak 3 hónap és kezdődik minden.


Most például megengedtem az egyik bodzának, hogy bemásszon a kertbe. 
Olyan csodás virágok vannak rajta. 
Lett is szörp ma hirtelen!


Aztán, a céklát kicsit sűrűbbre vetettük, így amikor ritkítjuk
a levelét salátaként megesszük.


A spenóttal is hasonlóan vagyunk.


Ma vacsorára szedtem egy kis fejessalátát, 
egy lilahagyma szárat, egy kis cékla, egy kis spenót.
Megettük.


A snidlinget hagyom virágozni, olyan szép.
Érik az eper.
Napi szinten szüretelünk.
Menta kétféle, tárkony, citromfű szárítva várja a telet.
Rebarbara turmixban.


Kamillát is gyűjtögetem. 
Kerülgetni kell a fűnyíróval, de megéri.

A hónapos retket 3 hétig ropogtattuk. 
A fölösleget ecetes lébe tettem, intenzív a szaga, de isteni az íze.


Nekem az egyik legjobb érzés, hogy frissen szedett kertiséget tehetek az asztalra a családomnak.
Bio, tele vitaminnal, ásványi anyagokkal, színnel, élettel.
A legjobb, amit adhatok, értékes étellel táplálni.

2020. május 5., kedd

Ha színes üveggel vakargatnák...

Vagyok vidéki asszony, de a bonyolultabb fajtából.
Nekem a kötelező ünnep, az csak feszengés.
Nőnap, celofán-gerbera.
Anyák napja, tömeges csoportszobák.
Persze én is könnyesre hatódtam az oviban, 
de a meghittség nem volt jelen.


Más az én fejemben az ünnep. 
Névnap, szülinap... Nem igénylem.
Vágott virág nem kell, a cserepes meg bármikor is jöhet.
Tudom én, hogy nehéz az önálló, független, céltudatos nővel. Hát, ez jutott. 
14 éves korom óta teljesen önálló vagyok, minden rossz és szerencsés döntésemmel. 
Minden egyedül megélt pillanattal.


Szóval, a külső szemlélő számára, valóban lehet az a tapasztalat, amit anyukám gyakran mondogatott:
"ha színes üveggel vakargatnák a seggét, az se lenne neki jó".
Olyan sokáig nem értettem ezt a mondatot, de nagyon viccesnek találtam. 
Most is, hogy leírtam, vigyorgok. :-D
Viszont megértettem a mondatot.


Szóval a színes üveggel vakargatni intim felületet, minden csak nem kellemes, az biztos. 
De az üveg színes, drága, csilli-villi, akkor annak örülni kell.
Na, ilyenek a kirakat ünnepek számomra. 
Kényelmetlen, kellemetlen, szorongó, de mosolyogni kell, mert ünnep. 


Értitek?
Érti már a családom is.


Tudják nem kell nekem venni semmit, 
de szeptemberben el kell menni az őszi kikericseket megnézni az Ilona-völgybe...
vagy épp Anyák napján el kell kisérni, fotózni orgona ágát-barackfa virágát.
Egyszerűen egy ölelés, egy puszi, egy videochat...kinek, mi az elérhető.


Milyen szép nap is volt, ez a vasárnap...
és még májusfa is jutott. No, nem a szalagos, hanem a latin. :-D 


Prunus Padus


A fiúk velem tartottak, a lányok pedig állták a sarat. 




2020. március 20., péntek

Menjünk a Vígbe

Az apai nagyanyám, Ica mama egyszerű falusi asszony volt.
Mezítláb járt, kapált, metszett, állatokat nevelt, káposztát taposott, kenyeret dagasztott, sütött, főzőtt.
Szerettem a humorát, nem csak én.


Egy kedves barátnője (megtartva a 2 méter távolságot, mert a főnökének a felesége volt) pesti lány volt, aki történetesen vidéki asszonnyá vált.
Falusi élete pesti módra zajlott. Házvezetőnő, pedikűr, manikür, berakott haj.
A két stílus a humorban, nevetésben vált eggyé.


Együtt jártak színházba Budapestre.
Mikor, hogy jutottak el, de mentek. 
Nagyanyám akkor elővette a lila dzsörzé ruháját,
a kézzel varrott vajszínű bőrcipőt, és hozzá a vajszínű bőr ridikült.
Honti Hanna volt a minden.


Hazaért, mesélt, a csillogásról, a zenekarról, 
Hontiról, énekelte a Hajmási Pétert nokedliszaggatás közben. 
Ott sertepertéltem mellette a sparhelt körül. 


Nekem a színház a tejfölös csirke, a túrós bukta illatával együtt érkezett élményként.
Ezért vagy sem, szeretem a színházat.


Valamikor Kb 25-26 éve egyszer eljutottam a Vígbe.
A Cyrano-t láttam Szervét Tiborral. Elvarázsolt.


Persze, jártam más színházakban, de mindig vágytam vissza.
Aztán Eszenyi Enikő lett az igazgató.


Enikőt mindig figyeltem, sosem értettem. 
Tetszett az exhibicionalizmusa, a hippisége, a dámasága, a tehetsége.
Emlékszem a Fekete Pétert tv felvételen néztem meg, 
olyan erővel hatott rám a karaktere, az ereje. 


"Lesz maga juszt is az enyém..."
Gondoltam, szeretném élőben is látni Őt színházban.
A tangós előadását láttam Debrecenben. 


Combok csókja. 
Jó volt, de nem az igazi, nem volt színház fílingje
Érlelődött bennem, a Budapestre járni színházba gondolat - 
két pici gyerekkel, nagyszülők nélkül.
Szóval maradt a vágy.
Olvasgattam a Vígszínházról, nézegettem a színlapot, 
Facebook ismerősként figyeltem Eszenyit.


Tavaly felsóhajtottam az autóban, 
amikor megláttam a homlokzaton a Nagy Gatsby plakátját.
Meghallották a sóhajt, és a Jézuska 3 alkalmas Vígszínház bérletet hozott ajándékba.
Elindult a szervezkedés. 
Vidéki asszony úgy péntek-szombat-vasárnap menne előadásra. 
Nagy Gatsby, a Pestiben Mikve, aztán valami Molnár Ferenc. 


Ez volt a tervem.
Hívtam a szervezést januárban,
februárra már nem tudtam foglalni, és márciusra sem. 
Február 10. Ekkor jön ki az áprilisi műsor. 
Egész nap csörgettem, foglalt. Másnap felvették. 
Nagy Gatsbyre nem tud adni, a Mikve nem megy... 
Hétvégén nincs hely.


No, lett  (minden mindegy alapon) 
Mágnás miska egy áprilisi csütörtök 19:00-ra, 
aztán egy vasárnap este 10 nap múlva a Liliomra. 
A bérlettel el kellett menni a színházba, mert csak úgy adják ki a jegyet. 
Megszerveztem, családon belül lett megoldás, átvették azokat.


Aztán megkoronáztak minket, és Eszenyi is letűnt.
A 3. előadást májusra már nem erőltettem. :-D
Tanultam ebből.
Ne várj! 
A legnagyobb tehetség is kifordulhat önmagából.
Sajnálom. 
Remélem, jó igazgatója lesz a színháznak, 
(Rudolf Pétert is nagyon szeretem :-) )


remélem, megreformálja a szervezést, 
remélem nem ad ki felelőtlenül bérletet, 
remélem a vidékieknek is lesz lehetősége egyszerűbben bejutni oda. 


Remélem, Enikő kipiheni, és újraszervezi önmagát, megtalálja gyökereit 
remélem látom még Őt színpadon, élőben játszani. 
Remélem. :-)

A bejegyzés képei a netről és saját archívumból valók.