2011. április 22., péntek

Vásárfia









Szeretem a vásárokat.



Emlékszem az első kipakolásomra, tele voltam szorongással.

Nem tetszik majd senkinek, rá se néznek.

Jobb lesz álruhában menni.






Csendesen telt az a nap, nem élveztem.

Viszont megnyugodtam. Tetszettek a munkáim.

Így aztán lassan bátorodva, nekiindultam.






Ma már rutin a csomagolás, cuccolás.

Megérkezni a helyszínre, kinézni a "legjobb helyet" külön feladat.

Fontos a tájolás is, de engem mindig a "kollégák" izgatnak.

Kinézem a számomra rokonszenvest és mellé telepszem.

Nem mindegy, kinek a társaságában töltöd a napodat.






A kézművesek csoda emberek, kreatívak, bátrak és

szeretetre méltóan öntörvényűek.

Csodálatos történetekkel gazdagszom.

Sokszor ihletet is adnak munkáikkal.





A vásári nézelődők fontos emberek. Náluk van az aznapi bevételed.
Egy kézműves vásárra csak ritkán jönnek vevők.

A nézelődőből vásárlót varázsolni az egy csoda.

Ezt szeretem legjobban.

Látni, ahogy a bámulásból érdeklődés lesz,

a bizalmatlanságból bizalom,

a gondterhelt ráncokból mosoly.

Végül nevetve adja oda gondos munkámért,

a gondos munkájával megkeresett pénzt.



A vásár nem a pénzről szól.

Az emberi kapcsolatok kialakításának mesterképzője.

Egy fárasztó nap után is sokszor úgy érzem, mintha a föld fölött járnék.

;-)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése