Barátaim!
Őszinte embernek ismertek, az is vagyok :-( A magyar nóta, hát nem tartozik az engem érdeklő dolgok közé. Gyerek koromban kikerülhetetlen volt. Elég volt a menyasszonyt "leselkedni", máris 4-5 nóta elhangzott. Szóval tetszik vagy sem kapjuk. :-)
Azt viszont becsülöm, hogy szülőfalumban
a két órás nóta műsor ürügyén egész napra összejönnek az emberek.
Sütnek, főznek, énekelnek, táncolnak
lóra pattannak, traktort díszítenek...
Keresik egymás társaságát.
Keresem én is a társaságukat.
Miért?
Szeretek otthon lenni, visszatérni.
Nagyvárosi túlstimulált idegrendszeremnek ez maga a gyógyulás.
A szerep nélküli létezés, a "lenni vanni".
:-)
Micsoda öröm volt az magam és mások számára is,
hogy nagymamám, Ica mama fényképe mellé
oda tehettem a saját magam munkáját.
Ezt a cselekedetemet a világon egyedül ott,
Verpeléten értékelik igazán.
Mert ott, Ica mama a közösség része most is,
pedig már pár éve nincs közöttünk.
Mostanában pedig,
már nem csak szeretetből járok haza.
Kötelességből és ellensúlyként.
Nem lehet a "verpelétiség" az enyészeté.
Most még esélyt látok a kilábalásra.
MOST!
Na jó bevallom...
Legyen...
A túrós rétes...
Sehol nem tudok olyat enni, mint otthon.
Sehol.
A teteje ropogós aranybarna, a túró pergős, rágható
a tészta krémszerű. Húúúú...
Kemencében sütik.
Hát van még mit tanulni, még nem késő.
Tudják a receptet :-)))))
Milyen szerencse, Siroki Mami koffere
nem az enyészeté, hanem az enyém.
Belepakolom a motyóimat és... készen az indulásra.
hogyan merítsek bátorságot a döntéseimhez.
Veled Vagyok Verpelét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése