2011. december 2., péntek

...mert nem csak a kép a falon

A csendes, alkotó részen már túl vagyunk.
Mondhatnám a nehezén, de ez nem igaz.
A festékfoltos ruha ugyan már lekerült,
de a munka még koránt sem ért véget.

A megnyitó a közönségnek szól, kicsit színház.
Legyen könnyed, befogadható, mégis megérintő, elgondolkodtató.
Elengedhetetlen az összpontosítás.

Elengedhetetlen a segítség is. Ott vannak Ők a háttérben.
Barátok és társak :-),
akik látják a koszos ruhát, a csapzott hajat, a karikákat a szem alatt
és ez sem riasztja Őket vissza.

Ott vannak mások is.
Az alkotótárs, aki hihetetlen érzékenységgel él a világban,
kitárulkozott minden lehetséges módon az alkotó időszakban.
Most feszengve áll.
Érkeznek kívülről is, megtisztelnek jelenlétükkel vezetők.

Elindul a műsor, menet közben érzékeljük a változást, egyeztetünk.
A közönség számára mindez egy kedves összesúgásnak hat,
pedig ezek az újratervezés pillanatai.
:-)
Összeállt a "csapat",
Jelen esetben 7 szuverén egyéniség.
Szerintem csoda született.
Hálás vagyok a barátságért...

mert nem csak egy kép a falon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése