Kékből sohasem elég. Legalább is nekem nem.
Így aztán, ha olyan helyre jutok, ahol kék a kékkel összeér,
elveszítem a józanságom és csak nyomom a gombot a gépen.
Gleccser kék, igen végre megláttam élőben is!
Tehát elhagytuk a keleti fjord vidéket és megérkeztünk ide:
Belföldi jégmező, gleccser, gleccsertó,
moréna halmok és lefolyó víz, aztán a tenger.
Jökulsárlón egy "Erzsébet-híddal"
Nem ez az egyetlen ilyen híd, de mi mindegyiket Erzsébetnek hívtuk.
Ahol a víz eléri a tengert, a meder fölött halad át az országút a hídon.
Ebben az a zseniális, hogy minden ott van egy helyen a szemed előtt.
Ott a gleccser maga, ami egy lassan lefelé a tengerszinthez haladó "jégfolyó".
Látható a borjadzás , a gleccser lagúnán úszó jégtömbök
(van ahol hegyek) és ahogy a tengert (óceánt) elérik.
Jökulsárlón egy kis földrajzi labor.
Ezt az előnyét ki is használják.
Kétéltű járművekkel a szárazföldről felviszik a turistát a vízre.
A tó 4 celsius fokos és közel 250 méter mély.
A Balaton legnagyobb mélységét 11-12 méterre teszik.
Így aztán ne csodálkozzon senki, ha a döcögő,
pöfögő kétéltű járművet motorcsónakosok kísérik.
Egyik feladatuk az, ha a biztonsági úszómellényes kiránduló vízbe találna esni,
gyorsan kikapják a hidegből.
Másrészt, friss jeget adnak fel a fedélzetre.
Kedves gájdunk bemutatkozott: Hozé vagy Pedró?
Minden esetre azt mondta, nem született izlandi.
Ki hitte volna?
:-D
Előkapta a jégcsákányát...
....és kóstolhattunk több ezer éves jeget/vizet.
Némelyik falat kifejezetten rostos, ásványi anyagokban
és vulkáni hamuban (amikor fekete)gazdag.
:-D
Recsegett a fogunk alatt, de kit érdekel,
ha James Bond is ezt fogyasztotta.
Amikor a jéghegy olvad, csepeg, csorog és csodaszép.
Leszállva a járműről egy nagy sétát tettünk.
Csodáltuk a partra vetődött jégkristályokat,
a tenger felé igyekvő jégtömböket,
"elkaptunk" egy sármányt,
valami kacsaféléket,
és egy a hídon, valamint egy a parkolóban akciózó fotóst.
A sarki csér félelmetes hangzavarra képes az élelem
és a fészek védelme miatt.
Megjelent a halfarkas is a levegőben.
Sétáltunk a szeles fekete homokos tengerparton,
majd autóba ülve tovább gurultunk.
Ha most gyorsan előkapnám a térképet, leírhatnám a hely nevét.
Nem teszem, mert ezt a helyet elneveztem a "langyos kövek" völgyének.
Az 1-es út mentén Jökulsárlóntól néhány kilométerre
szívet formálva kúszik lefelé a gleccser.
Egy kisebb tóban ér véget.
Valami titkos hely lehet ez, mert bár volt néhány turista, de hangjuk nem volt.
Csendben, langyos napsütésben ücsörögtünk a köveken.
Élveztük az "inkubátor" melegét.
Kihallgattuk profiékat... 6 órára vártak.
Miért?
Tudták, akkor van a tükröződés néhány perce.
Most már én is tudom ;-)
Viszlát, talán a foss-ok jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése