What one woman can do!
Egyszer volt, hol nem volt...
...valahol a keleti fjord vidéken élt egy asszony.
Sokat nem tudtam meg róla, mármint a felszínt azt igen.
Gyűjtögetett mindent, amit a tenger, az óceán, a föld mélye kivetett magából.
Olyan "Zsákos Frodó" féle.
Évtizedeken át húzta, cipelte a kincseket haza.
Ásványok sora.
Szökőkút, torzó, rénszarvas agancs, macskafejek...
Eklektikus kis gyűjtemény.
Aztán épített hozzá egy kertet...
Meglepő volt ez a flóra gazdagság azon a helyen.
Ámultunk, bámultunk, ücsörögtünk, napozgattunk az izlandi nyárban.
Nekem húsvét érzésem volt végig.
Picit csípős reggel, melengető napocska és nyíló virágok.
Esküszöm nem zavart, sőt kifejezetten tetszett a kerti törpe,
szamár, gall kakas és festett kőfejek, házak sora.
Mókás volt.
Petru néni a saját házából múzeumot alakított ki.
Egy szobát és a konyhát használta, a többiben látogatókat fogadott.
Íme, az izlandi bajnok csapat az ajtón,
mert bizony büszke izlandi volt ám!
Toldottak a házhoz egy kis télikertet is.
Békét és nyugalmat kaptam ott.
Azóta is az jár a fejemben, hogy mi motiválta, mi vezette,
hogy gyalog járja a vidéket,
egy helyre hozza a sziget kis darabjait,
hogy aztán a maga erejéből felépítsen egy kis birodalmat belőlük?
Úgy látszik, a kifürkézhetetlen asszonyi lélek az nem földrajzilag determinált.
A gyapjúsás integetett nekünk, mi pedig tovább haladtunk,
magunk mögött hagyva a keleti fjord vidéket.
Szállóigénk ezeken a napokon a "jég csipkéz" volt.
Bizony, a "lefolyó" jég vájta ezt a csipkevilágot.
Viszlát legközelebb a gleccser lagúnánál!
;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése