Nincs mit tagadni, szerelmes vagyok.
A látványa, az illata, az érintése megrészegít.
Mosolygok, bazsalyogok.
A fáradó zöldek, a piruló bogyók látványa melegséggel tölt el, a szőlőszag, a mustillat édes parfümként balzsamozza lelkem, a hűvös, harmatos, friss reggeli levegő érintése lúdbőrössé tesz...
Ugye, hogy ez szerelem?
Szenvedélyesen rajongok ezért a vidékért.
Ezzel most nem mondtam újat. Tudjátok jól.
A Bükk és a Mátra között élni, az egyik legjobb dolog a világon.
Száz arca van, de mind szép.
A zsendülő tavaszi orgonalila Öreg-hegy, az izzó nyári meleg egy kis északi szellő, lomb zizegéssel, a csendes, ködös tél a hófedte szőlősdombokkal, meseszerű.
Mégis, a szeptember az, ami itt legjobban megdobogtatja a szívem.
Ma reggel is elbicikliztem a borászatok előtt.
Nyüzsi van. Zúgnak a bogyózó-daráló-préselő gépek.
A zúgás mellett érzem a friss must, a már forrásnak indult gyümölcs jellegzetes, semmivel össze nem keverhető illatát.
Korán kelnek az emberek, traktorok, ládák, konténerek, terepjárók, Ifák!!! :-)
Minden nyüzsög, él, lüktet, mégis, megnyugtató.
Az egész év munkája, most mutatkozik meg.
Télen csapadékért, a kártevőkre ható fagyért, tavasszal a fagy ellen, nyáron a jégeső ellen, szüretben a napsütésért való ima ereje most látszik igazán.
Itt nem tudod elfelejteni, hogy a természet része vagy.
Itt nem jut az eszedbe, hogy mindent neked kell viselni.
Itt megtapasztalod a gondviselés minden erejét.
Azt gondolom, ha újra megszületek, akkor örömmel leszek szőlőtermelő és borász.
Viszont, most a csodálatomon , a boros vidék élvezetén túl...
...marad a színek varázslata, a selyem simogatása.
A képeket Kiszály Katitól, Harsányi Gubu Zsuzsannától, a Pinterestről és a magam fotómasináiról szedtem össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése