2018. december 13., csütörtök

Hívjatok nyugodtan Anomáliának!



Szerencsés vagyok, nagyon. 


Nem vak szerencse ez, 
amolyan mindig is tettem azért, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék, 
azt tegyem, amit helyesnek tartok, 
abból éljek, ami a szívem szerint való.


Így most egy kis faluban élek, zöldek és csicsergések között. 
Ha kiteszem a lábam, máris kirándulok. 
Szerető, inspiráló környezetben telnek a napjaim.


Sok-sok éve beleszerettem a selyemfestésbe és selyemfestő lettem magam is.


Festettem a padlón, az étkezőasztalon, apám kertjében...
Két évtized és sitty-sutty...lett egy kis műhelyem. 


Végre megteremthettem a nyitott műhelyeket. 
Az alkotókedv mindenkinek jár, miért ne segítsem ezt.


Minden a legnagyobb rendben.
Tehát, ideje fejlődni.


Megújítom a műhelyt. 


Ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése