Értem én, hogy gőzgép, de mi hajcsa

Falusi asszony fejemmel nem nagyon foghatom fel, ami a világban történik.

Teljesen szürreális számomra.

Értem, hogy pandémia (világjárvány), de hogy?

Mármint azt is értem, hogyan terjed a fertőzés, 

amit nem értek, hogy eddig miért nem éltem meg ilyen intézkedéseket, 

hiszen ennél veszélyesebb kórokozók is terjedtek már.

Tehát, mi ez a felfokozott világhangulat? 

Vagy ez túlzó, vagy az eddig megélt 50 évemben vertek már át többször.

No, mit tehetek én?

Hát, alkalmazkodom. 

Magam részéről örülök a suliba járás szünetelésének, 

annak, hogy a skacok itthon vannak.

Kimerítő tanrendünk és tantervünk van Magyarországon.

Leírom még egyszer, kimerítő. 

Mind a gyerekek, mind a szülők, mind a pedagógusok számára.

Hát, most begyakorolhatunk valami mást.

Digitális, online oktatás.

Ha ügyesek vagyunk, akkor csinálhatnánk olyan jól, 

hogy lehetnénk elsők, és a legjobbak Európában.

A fiúk iskolájába közel 800 diák jár, 6-15 évesek.

1 tornaterem ennyi gyerekre, napi kötelező tesikkel... 

(aki ezt kiatlálta, úgy hogy a feltételek nem adottak...)

Emlékszem, Barni elsős volt és hazajött az első tanítási napról, azt mondta:

"Anya! Szerintem, nekem nem jó ötlet az iskola."

Mit mondhattam, kicsim ez van. 

Ide fogsz járni 8 évig, de mindenben segíteni foglak, 

hogy ne kínlódás, hanem öröm legyen.

Aztán jött az első hosszabb tanítási szünet. 

Itthon voltunk, sok időt töltöttünk a szabadban. 

Majd vissza a suliba. 

Vittem reggel, tele az aula gyerekekkel, zaj, moraj, zsivaj.

Barni rám nézett riadtan: 

"Ebbe a hangzavarba kell visszajönni?"

Megértettem, megfogtam a kis kezét, mosolyogtam, 

és belül szorult a lelkem, 

mert tudtam elvesznek valamit tőle, ami még az övé lehetne.

Tömegeket tolunk be épületekbe, kőbe, téglába, betonba, bitumenbe, 

műlevegőt lélegzünk, mesterséges fényben vagyunk életünk nagy részében.

Levegő kell, napfény kell, tisztító eső kell, kártevőt gyilkoló fagy kell, 

port elsöprő szél kell, élet kell.

Csend kell, józan gondolat kell, tiszta érzelem kell, jóindulat kell, 

nyitottság kell, elfogadás kell, szeretet kell.

Fordul a világ kereke, fordul az élet ereje.

Forduljunk hát, mi magunk is!

Felsőtárkány felett jártunk ma, idusán márciusnak 2020-ban, 

amikor a korona vírus miatt leállt az eddig megszokott életmód a Földön.

A Nap sütött, az ég kék volt, a szél fújt, a rügyek kukucskáltak, 

a csend hallható volt, a patak csordogált. 

Élet volt, tiszta, nagyszerű, szerethető.

A bejegyzés képei mind, a saját gépemből valók.