Málta blogok 2. - Valletta

 Legutóbb 4 éve repültünk, aztán megállt a világ, bezárt a bazár, meg a légtér, valami más uralkodott.

Persze, hogy izgatott voltam. Meg aztán büszke magamra, hogy egyedül is be tudtam csekkolni, a légitársaság appján keresztül. Olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet itt elfelejteni. 

 Szóval itthon eső, szél és 6 fok, no meg egy 2.5 órás csúszás az indulásban. Mire eljutottunk a géphez, az jéghideg és tankolatlan volt. Tehát, ott állt Ferihegyen egész éjjel, de kerozin csak a felszállás előtt, a szemünk láttára került bele...a kapitány annyit mondott, operációs hiba történt... de legalább volt kapitány.

Aztán végre, az a hang, amikor a turbinák beindulnak...jajj, hát én aztatat nagyon szeretem, olyan bizsergés van bennem, szeretek repülni, na!

Bosznia légterében voltunk, (esős, felhős, szeles, igazából érdektelen repülés) amikor az első tiszt bejelentkezett. Elmondta: Pécsnél hagytuk el Magyarországot, Splitnél hagyjuk el a horvát légteret (Itt lett egy kis honvágyam...mondtam már, hogy Split a kedvenc európai városom.) Aztán Nápolynál kilépünk, jönnek, majd a Lipari-szigetek, aztán Szicília...és Málta.

A felhők csak  Szicília felett engedtek, szép zöld, rendezett felülről. Majd szóltak, hogy öveket becsatolni, leszállunk. No, ez gyors volt!

 

Málta Nemzetközi Repülőtér. Kicsi, fapados, de van egy tömegközlekedési iroda + automata. Megvettük a 6 napos bérleteinket, amivel nem kellett nézni, mikor, hányszor, honnan-hova. Csippantottuk a buszsofőrnél, oszt csá'. 

A logika azt diktálta, hogy a reptérhez legközelebbi helyre menjünk, csak aztán tovább a szállásra. Tudtuk, hogy egész nap a motyónkat visszük. Könnyű zsákokat raktunk össze. Nem is volt gond.

Fel a buszra, irány a főváros Valletta! Mentünk már jó néhány megállót, fogalmunk sem volt, hol kell leszállnunk, hogy a Felső Barrakka -kerthez jussunk. Elhaladtunk egy szép templom mellett, gondoltam itt leszállunk, megnézzük. Hát, pont ott kellett leszállni, hogy a sűrűjében legyünk. Barrakka-kert, Parlament, Nagymesteri Palota....városnéző kisvonat, és egy Meki. :-D 

 

Nem röhög, ott ettünk! Reggel 5-kor már a reptéren voltunk, de 9 helyett, 11-kor landoltunk. Nem keresgettük, hogy valami jó kis helyi éttermet találjunk, ott volt, ettünk, aztán megterveztük a városnézést.

 

 

Minden homokkőből faragva, se vakolat, se színezés, se hőszigetelés, egy csomó pénzt megspórolnak az építkezésen. 

 

Kilátás a Felső-Barraka-kertből, szemben a 3 város.

A híres máltai faerkélyek.

 

 

-Mit keres egy amerikai hadihajó Valletta kikötőjében? (Tettem fel a kérdést.)

-Bajt.(Jött a válasz.)

 

Macska a kenyeres kosárban, egy étterem teraszán.

 

Minden nemzetnek megvan a maga "kakaós briósa" :-D

A 18-20 fok körüli hőmérsékletet 1,2 másodperc alatt megszoktam, de a hosszú mellény kapucnija ránőtt a fejemre a szél miatt. A város virágban, a fiatalok piknik hangulatban, a fagyi is jól esett, no meg a dottika, ami jó pár kilométert megspórolt a lábainknak.

Vannak galambházak, Nem nekik építették, de lakatlanok, illetve galamblakok.

 

Föl-le-föl-le utcák, de bármerre nézel is ki a végére, mindenhol tenger.

Tükrök, szentek, turisták.

 

Na, ez nem galambdúc, hanem egy méltón felújított ház homlokzata.

Húzóscsengő az ajtó mellett.

 

Boccelli bácsinak van szőlőbirtoka meg bora is.

 Ajtók, kopogtatók és falidíszek, mindenhol. Még kopogtató bolt is van. Nem mertünk venni, mi van, ha a reptéren a máltai keresztes kopogtatót fegyvernek minősítik, a túrórudi is folyadék, mint tudjuk.