Az úgy volt, hogy a karácsonyi nagy sütés-főzésben, szusszantam egy pillanatra, pörgettem a hírfolyamot. Az utazgatós majom feldobta: Málta. Gondoltam, megnézem, mi bajom lehet? Na, a rántást le kellet húznom a tűzről, de 10 percen belül megvolt a repjegy, szállás visszaigazolva és a pénz elutalva.
Ó, hát milyen vidéki asszony már az ilyen, hogy két kavarás között képes elutazni!? Hát, ilyen kalandvágyó, "nehogymá'unatkozzunk" fajta. Persze, azt is tudom hogy a legnagyobb rácsodálkozások, megértések és fejlődések a komfortzónán túl, a nyitott világszemléletben vannak. Tehát, utazz, ha jót akarsz magadnak és a környezetednek!
Mit tudtam Máltáról? Szinte semmit. Hallottam már a lovagrendről, meg a szeretetszolgálatról, meg a keresztes háborúkról, valamit a máltai sólyomról, tudtam, hogy egy kis sziget a Földközi-tengerben, (bár bevallom egy kicsit keletebbre gondoltam). Tudtam, hogy EU tag, angolul jól beszélnek, meg Aranyosi Péter humorista egyszer ott ragadt, mert elvesztette az úti okmányát (sikítva röhögök rajta).
Indulás előtt, azért felkészültem. Időjárás tanulmányozása, a kézipogyis utazás legfőbb infója: Milyen ruhából, keveset? Jól terveztünk. Május volt, kicsit szeles, majd levitt a szigetről...
Megnéztem egy-két vlogot a témában, jól tettem. Beléptem máltai magyarokhoz a facén, onnan is szedtem az infót. Megszületett a döntés, public transport lesz a járművünk. Tudtam a jegy/bérlet árakat, a távolságokat, a látnivalókat. Így utólag, patent volt a dolog.
A program terve a következő volt (meg is valósult):
1. nap, Reptér - Valletta - este szállás (St. Paul Bay).
2. nap, Gozo komp oda-vissza - Valletta - este szállás.
3. nap, Marsaxlokk - Mdina - Valletta - este szállás.
4. nap, Szállás - reptér - itthon.
Gondoltam, kis sziget, nincs szezon, nincs tömeg.... :-))) Innen folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése