Vagyok vidéki asszony, de a bonyolultabb fajtából.
Nekem a kötelező ünnep, az csak feszengés.
Nőnap, celofán-gerbera.
Anyák napja, tömeges csoportszobák.
Persze én is könnyesre hatódtam az oviban,
de a meghittség nem volt jelen.
Más az én fejemben az ünnep.
Névnap, szülinap... Nem igénylem.
Vágott virág nem kell, a cserepes meg bármikor is jöhet.
Tudom én, hogy nehéz az önálló, független, céltudatos nővel. Hát, ez jutott.
14 éves korom óta teljesen önálló vagyok, minden rossz és szerencsés döntésemmel.
Minden egyedül megélt pillanattal.
Szóval, a külső szemlélő számára, valóban lehet az a tapasztalat, amit anyukám gyakran mondogatott:
"ha színes üveggel vakargatnák a seggét, az se lenne neki jó".
Olyan sokáig nem értettem ezt a mondatot, de nagyon viccesnek találtam.
Most is, hogy leírtam, vigyorgok. :-D
Viszont megértettem a mondatot.
Szóval a színes üveggel vakargatni intim felületet, minden csak nem kellemes, az biztos.
De az üveg színes, drága, csilli-villi, akkor annak örülni kell.
Na, ilyenek a kirakat ünnepek számomra.
Kényelmetlen, kellemetlen, szorongó, de mosolyogni kell, mert ünnep.
Értitek?
Érti már a családom is.
Tudják nem kell nekem venni semmit,
de szeptemberben el kell menni az őszi kikericseket megnézni az Ilona-völgybe...
vagy épp Anyák napján el kell kisérni, fotózni orgona ágát-barackfa virágát.
Egyszerűen egy ölelés, egy puszi, egy videochat...kinek, mi az elérhető.
Milyen szép nap is volt, ez a vasárnap...
és még májusfa is jutott. No, nem a szalagos, hanem a latin. :-D
Prunus Padus
A fiúk velem tartottak, a lányok pedig állták a sarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése